Santiago Lovasudvar
Nagyrécse
Rólunk
Az évek során belekóstoltam a díjugratásba, egy évet versenyszerűen űztem is. Minden vágyam az volt, hogy ezt folytassam, és díjugrató legyen belőlem, azonban nem volt erre lehetőségem akkoriban. Később, mikor újra lehetett volna, megvettem az első, igazi saját lovamat, a lovasudvar névadóját, Santiagót azaz Santit. Ekkor már volt egy lovunk, de őt nem én választottam, és ő inkább a családé volt. Aki egyébként már 15 éve velünk van jóban rosszban, és éli itt boldog nyugdíjas éveit, sokszor a fiatalokat is megszégyenítő vágtázásokkal :) Visszatérve Santira, Ő még nem töltötte be a 3. életévét, mikor hozzám került, tehát egy teljesen nyers lovacskáról beszélhettünk. Nem ez volt a terv, egy tapasztaltabb ugrólovat szerettem volna, de valami megfogott benne, amikor megláttam a hirdetést. El is mentettem, viszont amikor elmentünk lovakat nézni, a hozzá való út végül nem volt betervezve. Azonban amiket néztünk, nem fogtak meg egyáltalán, valami hiányzott belőlük. Aztán úgy döntöttem, ha már azt a napot erre szántam, annyit utaztunk már, akkor nézzük meg ezt a csikót. Na és igen. Santi szerelem volt az első látásra. Valami számomra különlegeset láttam meg a szemeiben. Nála félretettem azt a hatalmas vágyamat, hogy most és azonnal újra lovagolhassak 1-2 év kihagyás után, úgy döntöttem, ő megéri a várakozást. És itt indultunk el egy hullámvölgyekkel teli, ám de csodálatos közös úton. Nyers ló révén, a díjugrató versenyeken való újbóli indulás kicsit távolabb került tőlem ismét. Azonban ezt nem bántam, mivel egyre jobban beleszerettem az idomítás világába. Csodálatos dolognak éltem meg a közös fejlődést, még ha szegényemnél sokat is hibáztam a képzése során. Azonban ezekből rengeteget tanultam. Santi egy végtelenségig jó indulattal megáldott lovacska. Közben a díjugratásról teljes mértékben letettem, pedig az Ő képességei megvannak hozzá, azonban az én szívem az idomítás irányába elhúzott, azon belül is a klasszikus lovaglás az, amiben megtaláltam a helyemet, és amit úgy látok, hogy a lónak és lovasnak is a legjobb. Ezen a téren igyekszem folyamatosan fejlődni, képezni magamat, és ezt a tudást szeretném átadni a lovasaimnak is a mérhetetlen lovak iránti elköteleződésemmel együtt.
2024-ben nyitottuk meg kapuinkat minden kedves lovagolni, lovakkal kikapcsolódni vágyó lovas illetve leendő lovas számára. Célunk az, hogy a lovas foglalkozások biztonságban, jó hangulatban teljenek, és minden alkalommal tudjunk valamit hozzáadni a lovastudáshoz. Habár mindig lehetnek hullámvölgyek, mind a lónak mind pedig a lovasnak, de így is igyekezzünk a lehető legjobbat kihozni az alkalomból.
Számomra a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás, már egy 20 éve tartó szenvedély. Rögtön az első igazi lovaglóórám után (amire majdnem el sem akartam menni, úgy megvoltam gyerekként szeppenve) valami bekattant nálam, és onnantól kezdve csak azt tudtam várni egész héten, hogy mikor lesz már vasárnap, amikor újra mehetek lovagolni. Ahol nem csak a lovaglás töltött el jó érzéssel, hanem kifejezetten nagy élmény volt számomra, amikor lemoshattam a zablát, vagy éppen segíthettem a lószerszámok leápolásában. Szóval innen indult ez az egész. Ettől kezdve minden érdekelt, ami a lovakkal és a lovaglással kapcsolatos.